Kálócfa

Kálócfa története

Aközség neve Kálócfa, mutatja, hogy kalizok laktak itt, mohamedán besenyők, más magyarázat szerint egy Kaliz- Kálóz birtokosé volt, de ez is arra mutat, hogy a vidéken besenyők laktak.

Ez utóbbi névmagyarázatot az alábbiak támasztják alá:
A XII. sz. végén élt itt egy Kálóz, akinek unokája Kutasi János 1364-ben szerepel az írásokban, s akinek fia szintén ezt a nevet viselte. Nagyon valószínű, hogy ettől a Kálóztól kapta a nevét a település, e Kálóz dédunokája, szintén Kálóz, nem lévén örököse, 1397-ben összes birtokait, így ezt is, leányainak Radicsi Mihénének, Lóránt fia Ferenc feleségének, Irsai Istvánnénak, valamint Katának és Margitnak hagyta. Kálóz fivére György, mely arra az esetre, ha nem lesznek gyermekei, szintén ezekre hagyta a jószágait.
Az említett Kálózról többet nem hallunk, de fivére György, még 1414-ben is szerepel az írásokban.
Valószínű e Györgyről nevezték el a falut, mivel egy 1408-as iratban a falu Georgiai Kálóz de Kálózfalva néven szerepel.
1531-ben és 1542-ben külön szerepel Kálózfalva és Ilvágy egymás mellett egy adólajstromban.
Egyházáról, mely Szt. Miklós tiszteletére volt szentelve, egy 1433-ban kelt oklevél beszél. Ez a nagy kő templom a török időkben elpusztult.
A falu 1563. szeptember 24-én tűnik fel újra az írásokban, mely időben I. Ferdinánd király királyi adomány címén a Kálózfalvai, más néven Ilvágyi Taba család tagjainak adományozza.
A település 1690-ben az Eszteházyak kezére kerül.
1746. december 29-én kiadott oklevél alapján a település Eszterházy Pál hercegé lesz, akinek a birtokért már fizetnie kell a királyi kincstárba 9384 rajnai forintot.
1734-ben, a faluban élő Szente Mihály templomot építtetett. A templomot Szt. Lőrinc tiszteletére szentelték. A templom zsindellyel volt fedve, befogadóképessége 200 személy volt. A szentély alatt volt a Szente család kriptája. A templom a falun kívül épült.
1778-ban Szili János szombathelyi püspök Eszterházy Miklós herceghez írt levelében megemlíti, hogy a kálócfai templomba plébánost kéne helyezni és ehhez a központhoz csatolni Apáti, Pórszombat, Szilvágy, Cup és Puszta Szt. Péter községeket.
A település lakónépessége 1770-ben 223 fő, 1785-ben 145 fő, 1792-ben 139 fő, 1830-ban 170 fő, 1949-ben 470 fő, 1968-ban 446 fő, 1990-ben 228 fő, 2006-ban 194 fő.
A település új temploma 1937-ben került felszentelésre Szt. Lőrinc tiszteletére, melyet Simon Pál földbirtokos hagyatékából építettek.
Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület több mint száz éve alakult.
A földosztás 1945. augusztus 27-én volt a településen. A mezőgazdaság szövetkezeti átszervezése 1961-ben történt, mely időszaktól kezdődően megkezdődött a településről az elvándorlás. Az időközben több településsel egyesült termelőszövetkezet 1996-ban végelszámolással megszűnt. A község mezőgazdasági területei újra magánkézbe, ill. jelentős területek külföldi tulajdonba kerültek.
A településen a Millenniumi ünnepségre és a település címerének, zászlajának felszentelésére 2000-ben került sor, ezen ünnepségek keretében történt a MILLENNEUMI PARK avatása is, mely szobrai a következő években készültek, a játszótér 2004 évben épült.
Jelentős eseménye volt a településnek a 2001. évben Szabó József portáján tartott kihelyezett Kormányülés.
A közigazgatás alakulása:
A település 1818-tól a Zalalövői járáshoz, az 1925-ös Közigazgatási útmutató alapján a Zalabaksai Körjegyzőséghez, ill. az Alsólendvai járáshoz tartozott, a Vármegye székhelye Zalaegerszeg.
1949-ben már önálló tanács működött, majd átszervezés után a Zalabaksai Községi Közös Tanács látta el a közigazgatási feladatokat, járási székhely Lenti.
A rendszerváltást követően 1990-ben önálló önkormányzat alakult, mely csatlakozott a Zalabaksai Körjegyzőséghez, az igazgatási feladatok ellátására, ill. bizonyos feladatok ellátását 2005-től a Lenti Kistérségi Társulás végzi.
Közoktatás, közművelődés:
A községben már 1700 körül volt tanítás az egyik parasztházban, nem képesített tanítóval.
Az Elemi Népiskola 1885-ben épült. Az iskola 1948-tól 8 osztályos, de csak egy tanteremmel rendelkezik kettő tanítóval. Az új iskola 1952-ben épült a régi helyén. A felső tagozat 1967-ben, az alsó tagozat, pedig 1976-ban szűnt meg.
Az iskolaépület a továbbiakban kultúrházként működik, mely magába foglalja a könyvtárat, a számítógépes termet, az ifjúsági klubot és a képzőművészeti nyári alkotótábor helyiségeit is.
A nagyterem lehetőséget biztosít nagyobb rendezvények rendezésére / lakodalmak, bálok, stb./.
Földrajzi elhelyezkedés, településszerkezet, idegenforgalom, infrastruktúra:
A település az Őrség és Göcsej tájkörzet találkozásánál a 86-os főközlekedési út mellett, a Turdi patak völgyében, Zalalövőtől 12 km-re, Lentitől 20 km-re fekszik.
A település eredetileg a Turdi patak völgyében alakult ki szeres jelleggel, mely szerek általában az ott lakók személynevéből származik / Kárószer, Pintérszer, Rukica, stb./, ezen szerek ma egy-egy önálló utcát alkotnak / Dózsa, Petőfi, Ady, Deák /. A lakók a 60-as évektől kezdődően folyamatosan a 86-os főközlekedési út mellé a Kossuth utcába építettek házat és települtek át, így a régi településrész elnéptelenedett, lakóházainak jelentős része megszűnt.
A régi házak közül 1967-ben Zalaegerszegen a falumúzeumban került felépítésre Csóbor Pál zsuppfedeles, füstöskonyhás lakóháza és itt látható a településről származó méhes is.
A település látványosságai, közé tartózik a régi településrészen található szoknyás harangláb, a Deák utcában található boronafalú parasztház, mely már átalakítva nyaralóként szolgál, a Petőfi utcában található egzotikus növénygyűjtemény, a Kossuth Lajos utcában a templom és körülötte a Millenniumi Park, az erdélyi művészek által készített faszobrokkal.
A településen szinte teljes az infrastruktúra kiépítettsége, így rendelkezik villanyárammal, vezetékes ivóvízzel, vezetékes gázellátással, csillagpontos kábeltelevíziós hálózattal, szervezett hulladékszállítással, vezetékes telefonnal, folyamatban van a vezetékes szennyvízhálózat és a szélessávú internethálózat kiépítése.
A település belterületi úthálózata 4,6 km hosszú, melyből 4 km szilárd burkolatú.
A település termőtalaja agyagos, erősen kötött, felszíne dombos. A régi településrészen folyik a Turdi patak.
A közigazgatási területe 1020 ha, mely művelési ágankénti összetétele: szántó 304 ha, gyümölcsös 1 ha, szőlő 2 ha, gyep 90 ha, erdő 519 ha, kivett 34 ha, belterület 70 ha.
A belterületen jelentős számú beépíthető ingatlan található, mely a régi településrészen a csendes környezet miatt akár üdülőtelekként is hasznosítható.
A település rendezési terve 2005 évben készült el és ebben az évben emelte az önkormányzat rendeletté.
Fontosabb rendezvények:
A  legfontosabb a Lőrinc napi búcsú, mely minden évben augusztus 10-éhez legközelebb eső vasárnap van, jelentős rendezvény az anyák napi és idősek napi megemlékezés május első vasárnapján, valamint a nyári /július vége, augusztus eleje/ nemzetközi alkotótábor. Az Önkormányzat a helyi Tűzoltó egyesülettel közösen minden évben rövid ünnepség keretében megkoszorúzza augusztus 20-án a Szt. István szobrot, ill. május 4-én a Szt. Flórián szobrot. A templomkertben álló I. és II. világháborús emlékműnél november 1-én hajt fejet a település.